Nehéz néhány mondatban, bekezdésben bemutatni egy tőlünk, a kultúránktól, a mindennapi problémáinktól teljesen különböző világot. Mindannyian hallottunk már a fejlődő országokról, az ott uralkodó helyzetekről, például hogy több országban is fegyveres bandák kényszerítik munkára férfiakat, nőket és gyermekeket. De valahogy olyan távoliak, szinte hihetetlennek tűnnek a tények, hogy nem érezzük a saját felelősségünket a dologban. A Védegylet önkéntesei, munkatársai mind hisznek benne, hogy már azzal is nagy változást érhetünk el, ha tisztában vagyunk a tényekkel és elfogadjuk azokat. Ezt követően mindenki maga el tudja dönteni, hogyan cselekszik, de a tények ismerete nélkül nem hozhatunk megfelelő döntést. Igyekeztünk röviden, tömören összefoglalni a „konfliktusos-ásványok” témakörét, hogy az alapfogalmakkal megismerkedhessenek az érdeklődők.

Ezen fémek és ásványok alapvetően azért kapták a „konfliktus-ásványok” címkét, mert a felhasználóik a fejlett világ lakói, míg a lelőhelyeik zömmel szegény, elmaradott – és (akár hivatalos megnevezésükkel ellentétben) nem demokratikus berendezkedésű országokban találhatók.

shutterstock_552635917

A helyi lakosság mindenhol teljesen ki van szolgáltatva az ottani fegyveres csoportok uralmának. Szinte állandósult a kényszermunka, a fegyveres csetepaték pusztító hatása, a nők megerőszakolása, az emberek megalázása stb. A bandák által működtetett bányákban európai ésszel szinte felfoghatatlan körülmények között dolgoznak felnőttek és gyerekek. Ezek a munkások lényegében rabszolgák, hiszen a tarkóhoz tartott fegyverrel való fenyegetésig az erőszak minden formáját bevetve kényszerítik őket munkára.

A bandáknak kemény érdeke fűződik ahhoz, hogy a bányákból minél gyorsabban és minél olcsóbban kitermeljék a nyersanyagot. A gyorsaság azért fontos, mert soha sem lehetnek biztosak abban, hogy holnap nem kerülnek-e szembe egy erősebb bandával. A kitermelés olcsóságát pedig gyerekrabszolgák dolgoztatásával érik el. A bányákban dolgozó munkások fele-harmada gyerek. Némelyik alig hét éves, s naponta gyakran több mint tíz órán át megállás nélkül kemény fizikai munkát végez, miközben enni-inni alig kap, a sebesüléseit nem látják el, a tűző naptól nem védik. A munkásokat – a gyerekmunkásokat is – katonaruhás banditák felügyelik. Aki leroskad pihenni, vagy elájul a fáradtságtól-betegségtől, vagy szökni próbál, azt gyakran egyszerűen lelövik.

Ezen ásványokban gazdag, de egyébként szegény országok közül kiemelkedik néhány közép-afrikai ország, s azok közül is elsősorban a „konfliktus-ásványok” kérdéskörének szomorú „főszereplője”, a Kongói Demokratikus Köztársaság. Ennek az országnak elsősorban a keleti részén találhatók azok a bányák, ahol a „konfliktusos-ásványok” mindegyikét (aranyat, tantált, nióbiumot, ónt és volfrámot) bányásszák. Ezeken a területeken az utóbbi években is milliók váltak földönfutóvá, hajléktalanná, menekültté.

Azt is meg kell említeni, hogy a rendezetlen, erőltetett, szakszerűtlen fémbányászatnak súlyos környezeti és egészségügyi következményei is vannak. Pl. a bányák hulladéka mérgező nehézfémekkel szennyezi el a környék talaját. Akik eddig zöldségtermelésből éltek, azok most lehetetlen helyzetbe kerülnek, mert nem tudnak fogyasztásra alkalmas élelmiszert termeszteni. A felszíni bánya nyitása érdekében folyó eszeveszett fakitermelés elpusztítja az ott élő állatok élő- és búvóhelyét, s így szabad utat enged az orvvadászok számára is.

Forrás: Victor András: Konfliktusos Ásványok oktatási anyag